1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. (1 Móz. 2:4;1 Móz. 2:5;Zsolt. 33:6;Zsolt. 89:12;Zsolt. 136:5;Csel. 14:15;Csel. 17:24;Zsid. 11:3;Jób. 33:4) 1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. (1 Móz. 2:4;1 Móz. 2:5;Zsolt. 33:6;Zsolt. 89:12;Zsolt. 136:5;Csel. 14:15;Csel. 17:24;Zsid. 11:3;Jób. 33:4) 2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. (2 Kor. 4:6) 3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. (2 Kor. 4:6) 4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. (Ésa. 45:7) 4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. (Ésa. 45:7) 5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. 5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. 6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. (Jer. 10:12;Jer. 51:15) 6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. (Jer. 10:12;Jer. 51:15) 7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. (Zsolt. 148:4) 7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. (Zsolt. 148:4) 8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. 8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. 9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. (Jób. 38:8;Zsolt. 33:6;Zsolt. 33:7;Zsolt. 33:9;Zsolt. 136:6) 9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. (Jób. 38:8;Zsolt. 33:6;Zsolt. 33:7;Zsolt. 33:9;Zsolt. 136:6) 10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. (Zsolt. 95:5) 10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. (Zsolt. 95:5) 11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. 11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. 12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. 13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. 14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. (Zsolt. 104:19) 14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. (Zsolt. 104:19) 15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. (Jer. 31:35) 15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. (Jer. 31:35) 16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. (Zsolt. 136:7;Zsolt. 136:9) 16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. (Zsolt. 136:7;Zsolt. 136:9) 17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; 17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; 18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. 18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. 19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. 19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. 20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. 20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. 21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. (1 Móz. 8:17) 22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. (1 Móz. 8:17) 23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. 23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. 24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. 24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. 25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatotokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. 25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatotokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. (1 Móz. 5:1;1 Kor. 11:7;Kol. 3:10) 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. (1 Móz. 5:1;1 Kor. 11:7;Kol. 3:10) 27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. (Mát. 19:4;Márk. 10:6) 27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. (Mát. 19:4;Márk. 10:6) 28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 29. És monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledül. (1 Móz. 9:3;Zsolt. 115:16) 29. És monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledül. (1 Móz. 9:3;Zsolt. 115:16) 30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. (Zsolt. 104:14) 30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. (Zsolt. 104:14) 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap. 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.