1. Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei, (Préd. 1:1) 2. Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére; 3. Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére; 4. Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására. 5. Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat. 6. Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére. 7. Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják. (Jób. 28:28;Zsolt. 111:10) 8. Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. (Péld. 6:20;Péld. 15:5) 9. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra. 10. Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket. (Péld. 23:17) 11. Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül; (Mik. 7:2;Mik. 7:3) 12. Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; 13. Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal: 14. Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: 15. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől; (Zsolt. 1:1;Zsolt. 4:5) 16. Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására. (Ésa. 59:7;Róm. 3:15) 17. Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: 18. Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek; 19. Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. (Zsolt. 5:5;Zsolt. 5:7) 20. A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát. (Péld. 8:1;Péld. 8:3) 21. Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit. 22. Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?! 23. Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek. 24. Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; (Ésa. 65:12;Ésa. 66:4) 25. És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: 26. Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek. 27. Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. (Péld. 10:24) 28. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. (Jób. 27:8;Jób. 27:9;Jób. 36:12;Ésa. 1:15;Ésa. 59:2) 29. Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. 30. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. 31. Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. (Péld. 1:32;Róm. 2:6;Róm. 2:9) 32. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. 33. A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől. (Ésa. 1:19)