1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem + királyának beszédei. (1 Krón. 22:9;1 Krón. 22:10;Préd. 1:12) 2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! (Préd. 1:14;Préd. 2:1;Préd. 2:27) 3. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt? 4. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. 5. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad. (Zsolt. 19:6;Zsolt. 19:7) 6. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. 7. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. 8. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. (Péld. 27:20) 9. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. 10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak. 11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek. 12. Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben. (Préd. 1:1) 13. És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele. (1 Kir. 4:30;1 Kir. 4:33) 14. Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! (Préd. 1:2;Préd. 2:1;Préd. 2:27) 15. Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható. 16. Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt! (1 Kir. 4:31) 17. Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek + gyötrelme. (Préd. 2:4;Préd. 2:1)