1. Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal! (Jer. 49:14) 2. Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy. (Jer. 49:15) 3. Szíved kevélysége csalt meg téged, aki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?! (Jer. 49:16) 4. Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr. (Jer. 49:16) 5. Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő?! Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?! (Jer. 49:9) 6. Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit! (Jer. 49:10) 7. A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeret tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság! 8. Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket Edomból, és az értelmet Ézsau hegyéről?! (Jer. 49:7;Jer. 49:8) 9. És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés által. (Jer. 49:22) 10. A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre! (Ezék. 25:7;Ezék. 25:8;Ezék. 25:12;Ezék. 35:5;Ezék. 35:7;Ámós. 1:11) 11. A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök. 12. De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján. (Zsolt. 137:7;Ezék. 25:3;Ezék. 25:6;Ezék. 25:8;Ezék. 26:2) 13. Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján; 14. A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján! 15. Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre. (Ezék. 25:12;Ezék. 25:14;Jóel. 1:15) 16. Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna. (Jer. 25:15;Jer. 25:17;Jóel. 3:1;Jóel. 3:15) 17. De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az és a Jákób háza birtokba veszi az ő örökségét. (Abd. 1:21;Ámós. 9:15;Jóel. 3:5) 18. És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott. (Ámós. 9:12) 19. A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot. 20. Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat. 21. És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és a Úré lesz a királyság. (Abd. 1:17)