1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, 2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: 3. Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked. jó Theofilus, (Csel. 1:1) 4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál. 5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. (1 Krón. 24:10) 6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. 7. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának. 8. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. (2 Móz. 30:7) 10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; 11. Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. 12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. 13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. 14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; 15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. (4 Móz. 6:3;Bir. 13:4;Bir. 13:5;1 Sám. 1:11) 16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. 17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. (Malak. 3:1;Malak. 4:6;Mát. 17:11;Mát. 17:13) 18. És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. 19. És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. (Dán. 8:16;Dán. 9:21;Dán. 9:27;Mát. 18:10) 20. És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben. 21. A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. 22. És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt. 23. És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza. 24. E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván: 25. Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. (1 Móz. 30:23) 26. A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, 27. Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. (Mát. 1:18) 28. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. 29. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! 30. És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. 31. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét + JÉZUSNAK. (Ésa. 7:14;Mát. 1:21) 32. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; (Ésa. 9:6;Ésa. 9:7;Jer. 23:5) 33. És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! (Dán. 2:44;Dán. 7:14;Mik. 4:7) 34. Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 35. És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. (Mát. 1:20) 36. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: 37. Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. (Jób. 42:2;Jer. 32:17) 38. Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal. 39. Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; 40. És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. 41. És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; 42. És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. 43. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? 44. Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. 45. És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. 46. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, 47. És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. 48. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. 49. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! (Zsolt. 99:3) 50. És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. (Zsolt. 103:11) 51. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által,elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. (Ésa. 52:10) 52. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. 53. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. (1 Sám. 2:5) 54. Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. (Ésa. 41:8;Ésa. 41:10;Ésa. 54:5;Jer. 31:3;Jer. 31:20) 55. (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! (1 Móz. 12:3;1 Móz. 17:7;1 Móz. 18:18) 56. Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére. 57. Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat. 58. És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele. 59. És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni. (1 Móz. 17:12) 60. És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. 61. És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék. 62. És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni? 63. Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan. 64. És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. 65. És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. 66. És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele. 67. És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: 68. Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, 69. És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, (Zsolt. 132:11;Zsolt. 132:17;Jer. 23:6) 70. A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, 71. Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek; 72. Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, (1 Móz. 3:15;1 Móz. 12:3;1 Móz. 22:15;1 Móz. 22:18;1 Móz. 28:14;Zsid. 6:13) 73. Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk, 74. Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki. (Zsid. 2:14;Zsid. 2:15) 75. Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban. (1 Pét. 1:15) 76. Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed; (Malak. 3:1;Malak. 3:2;Malak. 4:5;Malak. 4:6) 77. És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. (Mát. 3:1;Mát. 3:3) 78. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, (Zak. 3:8;Zak. 6:12;Malak. 4:2) 79. Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! (Ésa. 9:2;Ésa. 42:7;Ésa. 43:8;Ésa. 49:9;Malak. 4:2) 80. A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutattamagát az Izráelnek. (Luk. 3:1;Luk. 3:3)