PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSŐ LEVELE
1. fejezet
1. Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, + az atyafi. (Gal. 1:1;Csel. 18:17) 2. Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Kriszus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken: (1 Kor. 6:11) 3. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. (2 Kor. 1:2;Róm. 1:7;Eféz. 1:2) 4. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, (Eféz. 1:15;Eféz. 1:16;Róm. 1:8) 5. Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden + ismeretben, (Kol. 1:9;Kol. 1:11;Kol. 2:5;Kol. 2:7;1 Kor. 12:8) 6. A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. (Róm. 1:16;2 Kor. 1:21) 7. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus + Krisztusnak megjelenését, (Zsolt. 34:11;Fil. 3:20;Tit. 2:13) 8. A ki meg is erősít titeket mindvégig + feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. (2 Kor. 1:21;Kol. 1:22;1 Thess. 3:13;1 Thess. 5:23) 9. Hű az Isten, ki elhívott + titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre, (1 Thess. 5:24;Ján. 15:5;Róm. 8:16;Róm. 8:17) 10. Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben + és ugyanazon véleményben. (Fil. 3:16;Fil. 2:2;Fil. 2:3;Fil. 2:15;Fil. 2:16) 11. Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. (Jak. 3:16) 12. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, + én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. (1 Kor. 3:3;1 Kor. 3:9;Csel. 18:24;Csel. 18:26) 13. Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg? (Mát. 28:19) 14. Hálákát adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust + és Gájust, (Csel. 18:8;Róm. 16:23) 15. Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem. 16. Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna. (1 Kor. 16:15;1 Kor. 16:17) 17. Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. (1 Kor. 2:4;1 Kor. 2:13;2 Pét. 1:16) 18. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, + kik megtartatunk, Istennek ereje. (Róm. 1:16;2 Kor. 4:3) 19. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. (Ésa. 29:14) 20. Hol a bölcs? + hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? (Jób. 12:17;Ésa. 33:18;Jób. 17:20) 21. Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. (Mát. 11:25;Luk. 10:21;Róm. 1:19;Róm. 1:23) 22. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. (Mát. 12:38;Ján. 4:48) 23. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, + a görögöknek pedig bolondságot; (1 Kor. 2:2;Mát. 11:16;Ján. 6:61;Róm. 9:32;Luk. 2:34;1 Kor. 2:14) 24. Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek + bölcseségét. (Róm. 1:16;1 Kor. 1:30;Kol. 2:3) 25. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. 26. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; (Mát. 11:25;Ján. 7:48;Jak. 2:5) 27. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; 28. És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: 29. Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. (Róm. 3:27;Eféz. 2:9) 30. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül + és váltságul: (Jer. 23:5;Jer. 23:6;Róm. 4:25;2 Kor. 5:21;Ján. 17:19) 31. Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. (Ésa. 65:16;Jer. 9:23;Jer. 9:24;2 Kor. 10:17)