PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE
1. fejezet
1. Pál, Jézus Krisztusnak apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak: (1 Kor. 1:1) 2. Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. (Róm. 1:7;1 Kor. 1:3;Eféz. 1:2;Eféz. 1:3) 3. Áldott az Isten és a mi urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden + vígasztalásnak Istene; (Eféz. 1:3;1 Pét. 1:3;Róm. 15:5) 4. A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. (Kol. 1:24) 5. Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, + úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. (Zsolt. 34:20;Zsolt. 94:19) 6. De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek. (2 Kor. 4:15;2 Kor. 4:17) 7. Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is. (2 Thess. 1:4;2 Thess. 1:7) 8. Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk: (Csel. 19:23) 9. Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat: (Jer. 17:5;Jer. 17:7) 10. A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; (1 Kor. 15:31;2 Tim. 4:18) 11. Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk. (Róm. 15:30) 12. Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel + és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek. (Zsid. 13:18;Mát. 10:16;1 Kor. 2:4) 13. Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig; 14. A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján. (2 Kor. 5:12;Fil. 2:16) 15. És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; 16. És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába. 17. Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? 18. De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. (1 Kor. 1:9) 19. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne. 20. Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk. 21. A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és + megken minket, az Isten az; (1 Kor. 1:8;1 Pét. 5:10;1 Ján. 2:20;1 Ján. 2:27) 22. A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. (Róm. 8:16;Eféz. 1:14) 23. Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. (Róm. 1:9;Gal. 1:20) 24. Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai + vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok. (1 Pét. 5:3;1 Kor. 3:5;Róm. 11:20)