1. Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között. 1. Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között. 2. Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének + menve, Kádes-Barneáig. (2 Móz. 3:1;2 Móz. 3:2;5 Móz. 1:19) 2. Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének + menve, Kádes-Barneáig. (2 Móz. 3:1;2 Móz. 3:2;5 Móz. 1:19) 3. Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől. 3. Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől. 4. Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban: (4 Móz. 21:23;4 Móz. 21:35) 4. Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban: (4 Móz. 21:23;4 Móz. 21:35) 5. A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván: (4 Móz. 22:1) 5. A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván: (4 Móz. 22:1) 6. Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt; 6. Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt; 7. Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig. 7. Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig. 8. Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak. (1 Móz. 15:18;1 Móz. 15:21;1 Móz. 26:3;1 Móz. 28:13) 8. Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak. (1 Móz. 15:18;1 Móz. 15:21;1 Móz. 26:3;1 Móz. 28:13) 9. És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket; (5 Móz. 1:12;2 Móz. 18:18;2 Móz. 18:25;4 Móz. 11:14) 9. És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket; (5 Móz. 1:12;2 Móz. 18:18;2 Móz. 18:25;4 Móz. 11:14) 10. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai. (1 Móz. 15:5) 10. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai. (1 Móz. 15:5) 11. Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek! (2 Sám. 24:3) 11. Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek! (2 Sám. 24:3) 12. Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket? (5 Móz. 1:9) 12. Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket? (5 Móz. 1:9) 13. Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem. 13. Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem. 14. És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt. 14. És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt. 15. Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint. (2 Móz. 18:25;4 Móz. 11:16;4 Móz. 11:17) 15. Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint. (2 Móz. 18:25;4 Móz. 11:16;4 Móz. 11:17) 16. És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, a ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. 16. És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, a ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. 17. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. (3 Móz. 19:15;2 Krón. 19:6;2 Krón. 19:8) 17. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. (3 Móz. 19:15;2 Krón. 19:6;2 Krón. 19:8) 18. És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek. 18. És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek. 19. Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához. (4 Móz. 13:1) 19. Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához. (4 Móz. 13:1) 20. És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 20. És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 21. Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj! 21. Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj! 22. Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk. 22. Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk. 23. És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. (4 Móz. 13:2;4 Móz. 13:3) 23. És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. (4 Móz. 13:2;4 Móz. 13:3) 24. És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. (4 Móz. 13:23;4 Móz. 13:28) 24. És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. (4 Móz. 13:23;4 Móz. 13:28) 25. És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 25. És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 26. De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. (4 Móz. 14:2;4 Móz. 14:4) 26. De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. (4 Móz. 14:2;4 Móz. 14:4) 27. És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket. 27. És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket. 28. Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! (1 Móz. 11:4;5 Móz. 9:1) 28. Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! (1 Móz. 11:4;5 Móz. 9:1) 29. Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól; 29. Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól; 30. Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt; (4 Móz. 14:6;4 Móz. 14:9;2 Móz. 14:14;2 Móz. 14:15;Józs. 10:14) 30. Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt; (4 Móz. 14:6;4 Móz. 14:9;2 Móz. 14:14;2 Móz. 14:15;Józs. 10:14) 31. És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre. 31. És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre. 32. Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek. 32. Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek. 33. A ki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal. (2 Móz. 13:21;2 Móz. 40:36;2 Móz. 40:37) 33. A ki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal. (2 Móz. 13:21;2 Móz. 40:36;2 Móz. 40:37) 34. Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: (4 Móz. 14:21;4 Móz. 14:24) 34. Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: (4 Móz. 14:21;4 Móz. 14:24) 35. E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; 35. E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; 36. Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. (4 Móz. 14:21;4 Móz. 14:24) 36. Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. (4 Móz. 14:21;4 Móz. 14:24) 37. Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! (4 Móz. 20:8;4 Móz. 20:11;4 Móz. 20:12) 37. Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! (4 Móz. 20:8;4 Móz. 20:11;4 Móz. 20:12) 38. Józsué, a Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő + osztja el az örökséget Izráelnek. (4 Móz. 13:9;4 Móz. 14:30;Józs. 14:1) 38. Józsué, a Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő + osztja el az örökséget Izráelnek. (4 Móz. 13:9;4 Móz. 14:30;Józs. 14:1) 39. És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. (4 Móz. 14:31) 39. És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. (4 Móz. 14:31) 40. Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé. 40. Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé. 41. És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. (4 Móz. 14:40) 41. És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. (4 Móz. 14:40) 42. Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől. (4 Móz. 14:42;4 Móz. 14:43) 42. Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől. (4 Móz. 14:42;4 Móz. 14:43) 43. És megmondanám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre. 43. És megmondanám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre. 44. De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig. 44. De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig. 45. És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok. 45. És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok. 46. És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok. 46. És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.