1. Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak, (Jel. 22:6) 2. A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott. 3. Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert + az idő közel van. (Jel. 22:7;Jel. 22:10;Jak. 5:8;1 Pét. 4:7) 4. János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a + mely az ő királyiszéke előtt van, (Jel. 4:8;Jel. 4:5) 5. És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, 6. És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. (Jel. 5:10;Jel. 20:6;1 Pét. 2:9;2 Móz. 19:6) 7. Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt + e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. (Ján. 19:37;Zak. 12:10;Mát. 24:30) 8. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható. (Jel. 21:6;Jel. 22:13) 9. Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. (Jel. 6:9;Jel. 19:10;Jel. 20:4) 10. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, (Jel. 4:1) 11. A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában. (Jel. 1:8) 12. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; 13. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és + mellénél aranyövvel körülövezve. (Jel. 14:14;Dán. 7:13;Dán. 10:5) 14. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; (Jel. 2:18;Jel. 19:12;Dán. 10:6) 15. És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. (Jel. 14:2) 16. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. (Jel. 2:16;Jel. 19:15;Zsid. 4:12) 17. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és + az Utolsó, (Dán. 8:18;Dán. 10:9;Dán. 10:10;Jel. 2:8) 18. És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. (Róm. 6:9) 19. Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek: 20. A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet. (Malak. 2:7)