1. Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? (Zsolt. 13:2) 2. A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. (Zsolt. 7:16;Jób. 18:7) 3. Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. (5 Móz. 29:19;5 Móz. 29:20) 4. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. (Zsolt. 14:1) 5. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. 6. Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. (Jel. 18:7;Jel. 18:8) 7. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. (Róm. 3:13;Róm. 3:17) 8. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. 9. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. (Zsolt. 37:32;Zsolt. 9:19) 10. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. 11. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! (Zsolt. 94:7) 12. Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! 13. Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. 14. Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja + magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. (Zsolt. 94:9;Zsolt. 94:10;Zsolt. 68:6) 15. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. (Jób. 38:15;Zsolt. 104:35) 16. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek + az ő földjéről. (Zsolt. 146:10;3 Móz. 25:23) 17. A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel, (Zsolt. 65:3) 18. Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.