1. Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek, (Mát. 23:13;Mát. 23:29) 2. Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek. (Ámós. 2:6;Ámós. 8:6;Mik. 2:9) 3. S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket? (Ésa. 7:17;Ésa. 7:20;Mik. 7:4;Luk. 12:20) 4. Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. 5. Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom! 6. Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát. 7. De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket. (Zak. 1:15;Jer. 50:28;Jer. 50:29;Jer. 51:24;Jer. 51:25;Zsolt. 137:9;2 Kir. 18:24;2 Kir. 18:33) 8. Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é? 9. Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust? (2 Kir. 18:34;2 Kir. 18:35;2 Kir. 17:6;2 Kir. 16:9) 10. Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának, (Ésa. 36:18;Ésa. 36:19) 11. Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel? 12. Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét. (Ésa. 10:7;Jer. 50:18) 13. Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket; 14. És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is! 15. Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa! (Ésa. 10:5;Ésa. 10:6;Ésa. 45:9;Ésa. 64:8;Róm. 9:20;Róm. 9:21) 16. Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése; 17. És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon; 18. Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó; (Zak. 11:1;Zak. 11:2) 19. Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja! 20. És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen; 21. A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez. (Róm. 11:5) 22. Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! (Ésa. 28:5;Róm. 9:27) 23. Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön. 24. Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron; 25. Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom és haragom az ő megemésztésökre lészen! (Agge. 2:7;Agge. 2:21;Agge. 2:22) 26. És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron. (2 Móz. 14:27;2 Móz. 14:28;Bir. 7:25;Ésa. 9:4) 27. És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta. 28. Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait; 29. Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut. (1 Sám. 10:26) 30. Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth! 31. Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket; 32. Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen! 33. De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak; 34. Az erdő sűrű ágait levágja vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által. (Zak. 11:1;Zak. 11:2;Ésa. 37:36;2 Kir. 19:35)