1. Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza! 2. Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! (3 Móz. 18:3;3 Móz. 18:4) 3. Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. (Ésa. 40:19;Ésa. 40:20;Ésa. 41:24;Hós. 4:12) 4. Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. 5. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! (Zsolt. 115:5) 6. Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért! (Zsolt. 86:8;Zsolt. 86:10) 7. Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! (Jel. 15:4) 8. Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. (Hab. 2:18) 9. Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mersterek munkája valahány. (Ezék. 16:18) 10. De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket + a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. (Zsolt. 10:16;Hab. 3:5;Hab. 3:12;Zsolt. 18:8) 11. (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!) 12. Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. (1 Móz. 1:1;1 Móz. 1:31) 13. Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből. (Zsolt. 18:14;Zsolt. 18:16) 14. Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek. (Jer. 51:17) 15. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök idején! (Ésa. 19:1) 16. Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve! (5 Móz. 32:31;Zsolt. 16:5;Zsolt. 74:2) 17. Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol! 18. Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak. 19. Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt! (Jer. 14:18;Jer. 14:19) 20. Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat! 21. Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott. (Jer. 8:7) 22. A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok + tanyájává. (Jer. 4:6;Jer. 9:11) 23. Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! (Péld. 16:1;Péld. 16:9) 24. Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem! (Ésa. 27:8;Zsolt. 6:2) 25. Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították! (Zsolt. 79:6)