1. És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget. (Márk. 6:7;Márk. 6:13;Luk. 9:1;Luk. 9:15) 2. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; 3. Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; 4. Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt. 5. Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be; 6. Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. (Mát. 15:24;Csel. 13:46) 7. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. (Mát. 4:17;Luk. 10:9) 8. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. (Csel. 20:33) 9. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, 10. Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert + méltó a munkás az ő táplálékára. (Luk. 10:4;1 Tim. 5:18;4 Móz. 18:31) 11. A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek. (Márk. 6:10;Luk. 10:7) 12. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. (Luk. 10:5;Luk. 10:6) 13. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. 14. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. (Luk. 10:10;Luk. 10:12;Csel. 13:51;Csel. 18:6) 15. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. (Mát. 11:24;Luk. 20:47) 16. Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; + legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok. (Luk. 10:3;Róm. 16:19;Eféz. 5:15) 17. De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; (Mát. 24:9) 18. És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. (Mát. 24:14;Csel. 25:23;Csel. 27:24) 19. De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. (Márk. 13:11;Luk. 12:11;Luk. 12:12) 20. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. (1 Kor. 2:4) 21. Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. 22. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. (Mát. 24:9;Mát. 24:13) 23. Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend. (Mát. 16:28) 24. Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. (Luk. 6:40;Ján. 13:16;Ján. 15:20) 25. Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?! (Mát. 12:24) 26. Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék. (Márk. 4:22;Luk. 8:17;Luk. 12:2) 27. A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. 28. És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a + lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. (Luk. 12:4;Luk. 12:5;Jak. 4:12) 29. Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! (Luk. 12:6;Luk. 12:7) 30. Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. 31. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. 32. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; 33. A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. (Márk. 8:38;Luk. 9:26;Luk. 12:9) 34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. 35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; 36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. (Mik. 7:6;Luk. 12:51;Luk. 12:53) 37. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. (5 Móz. 33:9;Luk. 14:26;Luk. 14:27) 38. És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. (Mát. 16:24;Mát. 16:25;Márk. 8:34;Luk. 9:23;Luk. 14:27) 39. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Mát. 16:25;Márk. 8:35;Luk. 9:24;Luk. 17:33;Ján. 12:25) 40. A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. (Mát. 18:5;Luk. 9:48;Ján. 13:20) 41. A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és aki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi; 42. És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát. (Mát. 25:40;Márk. 9:41)