1. Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. (Mát. 19:1;Mát. 19:9) 2. És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. 3. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? 4. Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. (5 Móz. 24:1;Mát. 5:31;Mát. 5:32) 5. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; 6. De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. (1 Móz. 1:27) 7. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, (1 Móz. 2:24) 8. És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. 9. Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza. 10. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. 11. Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. (Mát. 5:32;Luk. 16:18) 12. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el. 13. Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák. (Mát. 19:13;Mát. 19:15;Luk. 18:15;Luk. 18:17) 14. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 15. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba. (Mát. 18:3;Luk. 18:17) 16. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket. (Márk. 9:36) 17. És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (Mát. 19:16;Mát. 19:30;Luk. 18:18;Luk. 18:30) 18. Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. 19. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. (2 Móz. 20:12;2 Móz. 20:16) 20. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 21. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. (Márk. 8:34;Mát. 10:38) 22. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. 23. Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! 24. A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! (Zsolt. 62:11;1 Tim. 6:17) 25. Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26. Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? 27. Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. 28. És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. 29. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, 30. A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. 31. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. (Mát. 19:30;Mát. 20:16;Luk. 13:30) 32. Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek, (Márk. 9:31;Mát. 20:17;Mát. 20:19;Luk. 18:31;Luk. 18:34) 33. Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt; (Márk. 8:31;Márk. 9:31;Mát. 16:21;Mát. 17:22;Mát. 20:18;Luk. 9:22;Luk. 17:25;Luk. 24:7) 34. És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad. 35. És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. (Mát. 20:20;Mát. 20:28) 36. Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? 37. Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. 38. Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é + azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? (Márk. 14:36;Mát. 20:22;Luk. 12:50) 39. Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; 40. De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett. 41. És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. 42. Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartanak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. (Mát. 20:25;Luk. 22:25;Luk. 22:27) 43. De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; (Márk. 9:35) 44. És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: 45. Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. 46. És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. (Mát. 20:29;Mát. 20:34;Luk. 18:35;Luk. 18:43) 47. És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 48. És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 49. Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. 50. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. 51. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. 52. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton. (Márk. 5:34;Mát. 9:22;Luk. 7:50;Luk. 8:48;Luk. 17:19;Luk. 18:42)