1. Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. 2. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. 3. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. 4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. 5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. 6. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik. 7. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. 8. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. 9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. 10. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. 11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor + életét adja a juhokért. (Ésa. 40:11;Ezék. 34:23;Ezék. 37:24;1 Ján. 3:16) 12. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. 13. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. 14. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, (Ján. 10:27) 15. A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. (Ján. 7:29) 16. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. (Ésa. 49:6;Luk. 2:30;Luk. 2:32;Eféz. 2:12;Eféz. 2:13) 17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. (Ésa. 53:12) 18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. 19. Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt. (Ján. 7:12;Ján. 9:16) 20. És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? (Ján. 7:20;Ján. 8:48) 21. Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit? 22. Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; 23. És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala. 24. Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! 25. Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. (Ján. 10:38;Ján. 5:36) 26. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: 27. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: (Ján. 10:14) 28. És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja + őket az én kezemből. (Ján. 6:39;Ján. 17:12;Ján. 18:9;Róm. 8:34;Róm. 8:39) 29. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. 30. Én és az Atya egy vagyunk. (Ján. 17:11) 31. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. (Ján. 8:59) 32. Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? 33. Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. (Ján. 5:18;Ján. 8:38;Ján. 10:33;Mát. 26:65;Fil. 2:6) 34. Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? (Zsolt. 82:6) 35. Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), 36. Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! 37. Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; 38. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, + és én ő benne vagyok. (Ján. 10:25;Ján. 14:10;Ján. 14:11;Ján. 17:21;Ján. 17:22) 39. Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből. 40. És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada. (Ján. 1:28;Ján. 3:23) 41. És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala. 42. És sokan hivének ott ő benne.