1. Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből. 2. Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek. 3. Ez látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius! 4. Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért. 5. Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek; 6. Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned. 7. A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala. 8. És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba. 9. Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban. 10. Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás; 11. És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: 12. Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. 13. És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyed. 14. Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. (3 Móz. 11:1;5 Móz. 14:7;5 Móz. 14:19;Ezék. 4:14) 15. És is szózat lőn ő hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. 16. Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe. 17. A mint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, 18. És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? 19. És a míg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: 20. Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket. 21. Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött ő hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek? 22. Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról. 23. Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ő velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ő vele. 24. És másnap eljutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait. 25. És lőn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt. (Csel. 14:11;Csel. 14:15;Jel. 22:8;Jel. 22:9) 26. Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok. 27. És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve; 28. És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek: (Csel. 11:3;Ján. 4:9;Ján. 4:27) 29. Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem? 30. És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bőjtöltem, és kilencz órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában, 31. És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt. 32. Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: ő, minekutána eljő, szól néked. 33. Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt. 34. Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; (5 Móz. 10:17;Róm. 2:11) 35. Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik. (Csel. 15:14) 36. Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura). (Luk. 2:14;Ján. 14:27;Róm. 5:1) 37. Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált, 38. A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele. (Mát. 3:16;Márk. 1:10;Márk. 1:11;Luk. 3:21;Luk. 3:22) 39. És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, a miket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; a kit megölének, fára feszítvén. 40. Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván, (Csel. 1:3;Luk. 24:1;Ján. 20:1;Ján. 21:1) 41. Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból. (Luk. 24:30;Luk. 24:43;Ján. 21:12;Ján. 21:13) 42. És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája + élőknek és holtaknak. (Csel. 1:8;Márk. 16:15;Csel. 17:31;2 Kor. 5:10;2 Tim. 4:1;1 Pét. 4:5) 43. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, a ki hiszen ő benne. 44. Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet. 45. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka. (Eféz. 3:6) 46. Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: (Csel. 2:1;Csel. 2:4;Csel. 19:6) 47. Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket + miképen mi is? (Csel. 8:36;Csel. 15:8) 48. És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig. (Csel. 2:38)