PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSŐ LEVELE
10. fejezet
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan + a tengeren mentek által; (2 Móz. 13:21;2 Móz. 14:22) 2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; 3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; (2 Móz. 16:14;2 Móz. 16:15) 4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig Krisztus volt. (2 Móz. 17:6) 5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. (Ján. 6:49;4 Móz. 14:29;4 Móz. 14:35;4 Móz. 26:65) 6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. (4 Móz. 11:4;4 Móz. 11:33) 7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének + játszani. (2 Móz. 20:3;2 Móz. 32:6) 8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. (4 Móz. 25:1;4 Móz. 25:6;4 Móz. 25:9) 9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. (4 Móz. 21:5;4 Móz. 21:6) 10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. (4 Móz. 14:2;4 Móz. 14:8;4 Móz. 14:29;4 Móz. 14:36;Zsid. 3:11;Zsid. 3:17) 11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. 12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. (Róm. 11:20;Róm. 11:22) 13. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. (Ésa. 27:8) 14. Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást. (2 Móz. 20:3;1 Ján. 5:21) 15. Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti a mit mondok. (1 Kor. 2:15) 16. A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, + nem a Krisztus testével való közösségünk-é? (Mát. 26:27;Csel. 2:42) 17. Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. (1 Kor. 12:27;Róm. 12:4;Róm. 12:5) 18. Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral? (3 Móz. 7:6;3 Móz. 7:14;3 Móz. 7:15) 19. Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? (1 Kor. 8:4;Zsolt. 96:5) 20. Sőt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. (3 Móz. 17:7;5 Móz. 32:17;Zsolt. 106:37;Jel. 9:20) 21. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. (2 Kor. 6:15) 22. Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál? (5 Móz. 32:21;Jób. 9:19) 23. Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. (1 Kor. 6:12) 24. Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé. (1 Kor. 10:33;Róm. 15:2;Fil. 2:4;Fil. 2:5) 25. Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. (1 Tim. 4:4) 26. Mert az Úré a föld és annak teljessége. (2 Móz. 19:5;Zsolt. 24:1;Zsolt. 50:12) 27. Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. (Luk. 10:7) 28. De ha valaki ezt mondja néktek: Egy bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. (1 Kor. 8:7) 29. De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? (Róm. 14:15;Róm. 14:16) 30. Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok? (1 Tim. 4:4) 31. Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek. (Kol. 3:17) 32. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét. (Róm. 14:13;2 Kor. 6:3) 33. Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak. (Róm. 15:2)