SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
101. fejezet
1. Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram! (2 Sám. 23:1)
2. Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
3. Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám. (Zsolt. 26:5; Zsolt. 119:113)
4. A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek. (Zsolt. 15:1; Zsolt. 15:4)
5. A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem. (Péld. 6:16; Péld. 6:19)
6. Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. (Zsolt. 119:63)
7. Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt. (Zsolt. 15:1; Zsolt. 15:5; Zsolt. 26:4; Zsolt. 26:6)
8. Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt. (Péld. 25:4; Péld. 25:5)