1. A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 2. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! (Zsolt. 50:15) 3. Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! 4. Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. (Jób. 7:6;Jób. 7:7) 5. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem. 6. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. (Jób. 19:20) 7. Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. 8. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn. 9. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. 10. Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, 11. A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. 12. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. (Zsolt. 109:23) 13. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. 14. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. (Jer. 29:10;Jer. 29:11;Dán. 9:25) 15. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. (Ezsdr. 3:10;Ezsdr. 3:13) 16. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet; (Zsolt. 72:10;Zsolt. 72:11) 17. Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. 18. Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. 19. Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. (Zsolt. 126:1;Zsolt. 126:3;Jer. 23:7;Jer. 23:8) 20. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. 21. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. (Zsolt. 126:1;Zsolt. 126:3) 22. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. 23. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24. Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. 25. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. (Zsolt. 102:14;Jer. 29:10;Jer. 29:11) 26. Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. (Zsolt. 8:4) 27. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. (Zsid. 1:10;Zsid. 1:12) 28. De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. 29. A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. (Jer. 33:6;Jer. 33:26)