SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
103. fejezet
1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. (2 Sám. 23:1)
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. (Zsolt. 18:1; Zsolt. 18:51)
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. (Zsolt. 32:5; 2 Sám. 12:13)
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. (Zsolt. 86:13)
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. (Ésa. 40:31)
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. (Zsolt. 146:7; Róm. 2:6; Róm. 2:11)
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. (Zsolt. 147:19; Zsolt. 147:20)
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. (2 Móz. 34:6)
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. (Jer. 3:12; Jer. 3:15)
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. (Siral. 3:22)
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. (Malak. 3:17)
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. (1 Móz. 2:7)
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; (Zsolt. 84:12; Zsolt. 84:13; Luk. 1:50)
18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. (1 Kir. 9:4; 1 Kir. 9:9)
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. (Zsolt. 68:34)
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. (Zsid. 1:14)
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!