1. Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! (Zsolt. 146:1) 2. A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, + és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; (1 Tim. 6:16;Ésa. 40:22) 3. A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; (Ésa. 18:2) 4. A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. 5. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. (Zsolt. 24:2) 6. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. (1 Móz. 1:9;1 Móz. 1:10;1 Móz. 7:19;1 Móz. 7:24) 7. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. (1 Móz. 1:9;1 Móz. 8:1;1 Móz. 8:3;Jób. 37:4;Jób. 37:5) 8. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. 9. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. (Jób. 38:20;Jób. 38:21;Jer. 50:22) 10. A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; 11. Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. 12. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. 13. A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. (Jób. 38:26;Jób. 38:27) 14. A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, 15. És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé + teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. (Péld. 31:6;Péld. 31:7;2 Sám. 14:2) 16. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; 17. A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. 18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. (Péld. 30:24;Péld. 30:26) 19. Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. (1 Móz. 1:14;1 Móz. 1:16) 20. Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; 21. Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. (Ésa. 31:4) 22. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; 23. Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. 24. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. (Ésa. 6:3) 25. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. 26. Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. (Jób. 25:13;Jób. 41:12;Jób. 41:33) 27. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. (Zsolt. 145:15) 28. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. 29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. (Jób. 34:14;Jób. 34:15) 30. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. 31. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; (Zsolt. 104:24) 32. A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. (2 Móz. 19:18;Zsolt. 18:8) 33. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! 34. Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; 35. Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!