1. Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! (Zsolt. 47:2;Zsolt. 47:4;1 Krón. 16:8;1 Krón. 16:10) 2. Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét. 3. Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. (Zsolt. 33:1;Zsolt. 33:2;Zsolt. 89:17) 4. Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen. (Zsolt. 27:8;Zsolt. 27:9) 5. Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről. (Zsolt. 78:3;Zsolt. 78:6;Zsolt. 78:13;Zsolt. 78:27) 6. Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai! (Malak. 1:2;Malak. 1:3) 7. Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete. 8. Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; 9. A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. (1 Móz. 17:2;1 Móz. 26:3) 10. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, (1 Móz. 28:13;1 Móz. 28:15) 11. Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. (1 Móz. 13:15) 12. Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban, 13. És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: (1 Móz. 12:13;1 Móz. 20:26) 14. Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván: (1 Móz. 20:3;1 Móz. 20:7;1 Krón. 16:22) 15. Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! 16. Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré, (1 Móz. 42:2) 17. Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; (1 Móz. 27:28;1 Móz. 39:20;1 Móz. 45:7) 18. A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, 19. Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt. 20. Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt; (1 Móz. 41:14) 21. Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán; (1 Móz. 41:40) 22. Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. 23. És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. (1 Móz. 46:6) 24. És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál. (2 Móz. 1:7;2 Móz. 1:10) 25. Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival. (2 Móz. 1:10;2 Móz. 1:16) 26. Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala. (2 Móz. 3:10) 27. Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén. (2 Móz. 7:9) 28. Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek. (2 Móz. 10:21;2 Móz. 10:23) 29. Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat. (2 Móz. 7:20) 30. Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is. (2 Móz. 8:3;2 Móz. 8:6) 31. Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon. 32. Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre. (2 Móz. 9:23) 33. És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit. 34. Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. (2 Móz. 10:13) 35. És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. 36. És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. (2 Móz. 12:29) 37. És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. (2 Móz. 12:35) 38. Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket. (2 Móz. 12:31;2 Móz. 12:33) 39. Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel. (2 Móz. 13:21) 40. Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket. (2 Móz. 16:13) 41. Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. (Zsolt. 78:15) 42. Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának. (1 Móz. 15:14;1 Móz. 15:16) 43. Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígasággal. (2 Móz. 14:8) 44. És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. (5 Móz. 6:10;5 Móz. 6:11) 45. Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat! (5 Móz. 6:12;5 Móz. 6:18)