1. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. (Ésa. 3:11) 2. Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből; 3. És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől. (Zsolt. 106:27) 4. Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. 5. Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. 6. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket. (5 Móz. 32:10;5 Móz. 32:14) 7. És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. 8. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 9. Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval! (Zsolt. 105:40) 10. A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; (2 Krón. 33:9;2 Krón. 33:11) 11. Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; 12. Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. (2 Krón. 33:12;2 Krón. 33:13) 13. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket. 14. Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. 15. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 16. Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! 17. A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. (2 Móz. 16:31;5 Móz. 32:28) 18. Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének. (Jób. 33:20) 19. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. (Zsolt. 107:12;Zsolt. 107:14) 20. Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az + ő vermeikből. (Ésa. 44:26;Ésa. 44:28;Zsolt. 126:1;Zsolt. 126:3;Zak. 9:11) 21. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, (Zsolt. 126:3) 22. És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel! (Zsolt. 50:14;Zsolt. 50:23) 23. A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, 24. Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. 25. Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. (Jón. 1:4) 26. Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. 27. Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. 28. De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. (Jón. 1:5;Jón. 1:6) 29. Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. (Jón. 1:15) 30. És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. 31. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! 32. És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! 33. Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; 34. Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. (5 Móz. 28:20;5 Móz. 24:38;5 Móz. 24:42) 35. Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. 36. És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek. 37. És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. (Ésa. 41:18;Ésa. 41:20) 38. És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. (Jób. 12:23) 39. De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt. 40. Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben. (Jób. 12:21) 41. De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. (Zsolt. 113:7;Zsolt. 113:9) 42. Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja + az ő száját. (Zsolt. 34:3;Zsolt. 34:4;Jób. 5:16) 43. A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét! (Zsolt. 107:30;Zsolt. 107:41)