1. Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam + ki az én fiamat. (2 Móz. 4:22;2 Móz. 4:23;Mát. 2:15) 2. A mint hívták őket, úgy mentek el előlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek. 3. Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket. (5 Móz. 32:10;Ésa. 46:3;Ésa. 46:4) 4. Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe. 5. Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni. 6. És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket a szándékaik miatt. 7. Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tőlem. Ha hivogatják is őt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta. (Hós. 11:2;Jer. 10:12) 8. Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam! (1 Móz. 19:24;1 Móz. 19:25;5 Móz. 29:23) 9. Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én. (Jer. 31:20;Ésa. 55:7;Ésa. 55:9;Malak. 3:6) 10. Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugot felől. (Hós. 5:15) 11. Rettegve jőnek elő, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr! 12. Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik mág az Istennel és a hűséges + Szenttel. (Hós. 4:2;Hós. 5:10;Hós. 8:14)