1. Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét. 2. Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók, 3. Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. 4. Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván: 5. Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla: (Csel. 10:9;Csel. 10:16) 6. Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat. 7. Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél! 8. Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba. 9. Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. 10. Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe. 11. És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám. (Csel. 10:19;Csel. 10:25) 12. Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába: 13. És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; (Csel. 10:3;Csel. 10:6) 14. Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe. 15. Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben. (Csel. 10:44) 16. Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni. (Csel. 1:5) 17. Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna? (Gal. 2:16) 18. Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre! (Csel. 17:30;Luk. 2:31;Luk. 2:32) 19. Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak. (Csel. 8:1;Csel. 8:4) 20. Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. 21. És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén. 22. Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. (Csel. 8:14) 23. Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. (Csel. 13:43) 24. Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz. (Csel. 5:14) 25. Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. (Csel. 9:30) 26. És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. (Csel. 26:28;1 Pét. 4:16) 27. Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. 28. Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében. (Csel. 21:10) 29. A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak: 30. A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze + által. (Csel. 15:2;Csel. 15:4;Csel. 15:6;Csel. 21:18;Csel. 12:25)