PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE
11. fejezet
1. Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is. 2. Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. (3 Móz. 21:23;Eféz. 5:26;Eféz. 5:27) 3. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. (1 Móz. 3:4;1 Móz. 3:13) 4. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek. (Gal. 1:8;Gal. 1:9) 5. Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál. (2 Kor. 12:11;1 Kor. 15:10;Gal. 2:6;Gal. 2:9) 6. Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek. (1 Kor. 0:17;1 Kor. 2:1;1 Kor. 2:13;Eféz. 3:4) 7. Avagy cselekedtem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát? (1 Kor. 9:12;1 Kor. 9:18;1 Kor. 9:19) 8. Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. (Csel. 20:33;Csel. 20:34;1 Thess. 2:9;2 Kor. 12:13) 9. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. 10. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén. 11. Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten. (2 Kor. 6:11;2 Kor. 6:13) 12. De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. (1 Kor. 9:12) 13. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. (Fil. 3:2) 14. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. (Csel. 16:16;Csel. 16:18) 15. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen. (Fil. 3:19) 16. Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem. (2 Kor. 5:13;2 Kor. 12:6) 17. A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével, 18. Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem + én is. (2 Kor. 10:13;2 Kor. 12:9;Fil. 3:3;Fil. 3:7) 19. Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket. (1 Kor. 4:10) 20. Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket. 21. Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is. 22. Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is. (Fil. 3:5) 23. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, + több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. (1 Kor. 15:10;Csel. 16:22;Csel. 16:23) 24. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. (5 Móz. 25:3) 25. Háromszor megostoroztak, + egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; (Csel. 16:22;Csel. 14:19;Csel. 27:41) 26. Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben + pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; (Csel. 13:50;Csel. 27:2;Csel. 27:9;Csel. 9:22;Csel. 9:25) 27. Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben. (2 Kor. 6:4;2 Kor. 6:5) 28. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. (Csel. 20:18) 29. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? (Róm. 15:1) 30. Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem. (2 Kor. 12:5) 31. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. (Róm. 1:25) 32. Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni; (Csel. 9:24;Csel. 9:25) 33. És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül. (Józs. 2:15;Csel. 9:25)