1. És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak. 2. De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. (Jel. 13:5) 3. És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy profétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig. (Jel. 12:6) 4. Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak. (Zak. 4:2;Zak. 4:3;Zak. 4:11;Zak. 4:14) 5. És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájokból, a mely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni. (2 Kir. 1:10;2 Kir. 1:12) 6. Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, + és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják. (1 Kir. 17:1;2 Móz. 7:19;2 Móz. 7:20) 7. És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik + ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket. (Jel. 13:1;Jel. 13:7;Dán. 7:21) 8. És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett. (Jel. 17:2;Jel. 17:5;Jel. 18:10) 9. És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni. 10. És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak: mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait. 11. De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala. 12. És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik. 13. És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget. (Jel. 11:8) 14. A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő. (Jel. 8:13;Jel. 9:12) 15. A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik. (Jel. 12:10;Jel. 19:6) 16. És a huszonnégy Vén, a ki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent, (Jel. 4:4) 17. Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és aki eljövendő vagy: mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. (Jel. 1:4;Jel. 1:8;Jel. 11:15) 18. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj + a te szolgáidnak, a profétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják. (Jel. 6:15;Jel. 6:17;Mát. 25:31;Mát. 25:40;Luk. 22:28;Luk. 22:30) 19. És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének + ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső. (Jel. 15:5;2 Móz. 25:10;2 Móz. 25:16)