1. Felele erre Jób, és monda: 2. Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség! 3. Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket? (Jób. 13:2) 4. Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant! (Péld. 14:2) 5. A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz. (Zsolt. 38:17) 6. A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét. (Zsolt. 73:3;Zsolt. 73:12) 7. Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. 8. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. 9. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt? 10. A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke. 11. Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt? 12. A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é? (Jób. 15:9;Jób. 15:10;Jób. 33:7;Jób. 33:8) 13. Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem. 14. Ímé, a mit leront, nem az épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az. (Jel. 3:7) 15. Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet. 16. Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz. (Jób. 9:4) 17. A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja. (Ésa. 19:11;Ésa. 19:12;1 Kor. 1:19) 18. A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. (Dán. 2:21;Dán. 4:30;Dán. 4:33) 19. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. 20. Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot. (Jób. 12:17) 21. Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. 22. Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. (Dán. 2:22;1 Kor. 4:5) 23. Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. (Zsolt. 107:38) 24. Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket. (Jób. 12:19;Zsolt. 107:40) 25. És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg. (Jób. 5:13;Jób. 5:14)