SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
12. fejezet
1. Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. (1 Krón. 25:1)
2. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül. (Ésa. 57:1; Jer. 7:28)
3. Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak. (Jer. 5:1; Jer. 5:3; Mik. 6:4; Mik. 6:6)
4. Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
5. A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
6. A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
7. Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva. (Zsolt. 18:31; Zsolt. 119:40; Péld. 30:5)
8. Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.
9. Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. (Péld. 28:12)