1. Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. (5 Móz. 23:26) 2. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. (2 Móz. 20:10) 3. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? (1 Sám. 21:7) 4. Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak + a papoknak? (1 Sám. 21:5;1 Sám. 21:7;3 Móz. 24:5;3 Móz. 24:9) 5. Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? (4 Móz. 28:9) 6. Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. 7. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. (Hós. 6:6;Mát. 9:13) 8. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. 9. És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. 10. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. (Luk. 14:3) 11. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? (Luk. 13:15;Luk. 14:5) 12. Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. (Luk. 14:5) 13. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. 14. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt. (Ján. 5:16) 15. Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat; (Márk. 3:7;Márk. 3:12) 16. És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék; (Mát. 8:4) 17. Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt: (Ésa. 42:1;Ésa. 42:4) 18. Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. (Mát. 3:17) 19. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát. 20. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. 21. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. 22. Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. (Mát. 9:34;Márk. 3:22;Márk. 3:30;Luk. 11:14;Luk. 11:26;Luk. 11:29;Luk. 11:32) 23. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia? 24. A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével. (Mát. 9:34) 25. Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával. 26. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa? 27. És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok. 28. Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. (1 Ján. 3:8) 29. Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? (Ésa. 49:24) 30. A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol. (Márk. 9:40;Luk. 9:50) 31. Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. (Zsid. 6:4;Zsid. 6:6;Zsid. 10:26;1 Ján. 5:16) 32. Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik. (Márk. 3:29;Luk. 12:10;1 Tim. 1:13) 33. Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát. (Mát. 7:17) 34. Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. 35. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. 36. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. 37. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak. 38. Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled. (Mát. 16:1) 39. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele (Márk. 8:12;Luk. 11:29) 40. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Jón. 2:12) 41. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál. (Luk. 11:32;Jón. 3:5) 42. Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon böcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál. (Luk. 11:31;1 Kir. 10:1;1 Kir. 10:10) 43. Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: (Luk. 11:24;Luk. 11:26) 44. Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. 45. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is. (2 Pét. 2:20) 46. Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni. (Mát. 13:55) 47. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled. 48. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? (Luk. 2:49) 49. És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! 50. Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám. (Róm. 8:29)