1. Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból. (Mát. 26:6;Márk. 14:3) 2. Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együt ülnek vala ő vele. 3. Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. 4. Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala: 5. Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? 6. Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. (Ján. 13:29) 7. Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. 8. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. (5 Móz. 15:11;Mát. 26:11;Márk. 14:7) 9. A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból. (Ján. 11:43;Ján. 11:44) 10. A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék; 11. Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban. 12. Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, 13. Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! (Mát. 21:9;Márk. 11:9;Luk. 19:38;Zsolt. 118:26) 14. Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: 15. Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. (Zak. 9:9) 16. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele. 17. A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. 18. Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. 19. Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy. 20. Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: 21. Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. (Ján. 1:45) 22. Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. 23. Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. (Ján. 17:1) 24. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. 25. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. (Mát. 10:39;Mát. 16:25;Márk. 8:35;Luk. 9:24;Luk. 17:33) 26. A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. (Ján. 14:3;Ján. 17:24;1 Thess. 4:17) 27. Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. 28. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. 29. A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. 30. Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. 31. Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: 32. És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. (Ján. 3:14;Ján. 8:28) 33. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. 34. Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? (2 Sám. 7:13;Zsolt. 72:17;Zsolt. 89:29;Zsolt. 89:36;Zsolt. 110:4;Ésa. 9:6;Ésa. 9:7;Ezék. 37:25;Dán. 2:44;Dán. 7:14;Dán. 7:27) 35. Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, + hová megy. (Ján. 1:9;1 Ján. 2:10) 36. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. 37. És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: 38. Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? (Ésa. 53:1) 39. Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: 40. Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. (Ésa. 6:9;Mát. 13:14;Márk. 4:12;Luk. 8:10;Csel. 28:27;Róm. 11:8) 41. Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látta az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. (Ésa. 6:1) 42. Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: (Ján. 7:48) 43. Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. (Ján. 5:44) 44. Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. 45. És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem. (Ján. 14:9) 46. És világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. (Ján. 8:12;Ján. 9:5) 47. És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. (Ján. 3:17) 48. A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. 49. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. (Ján. 14:10) 50. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.