1. És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; 2. A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. (Mik. 4:10) 3. Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; (Dán. 7:7) 4. És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony + elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye. (Dán. 8:10;Jel. 12:1;Jel. 12:2) 5. És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez. (Jel. 2:27;Jel. 19:15;Zsolt. 2:9) 6. Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig. (Jel. 11:3) 7. És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; (Dán. 10:13;Dán. 10:21) 8. De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben. 9. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. (Jel. 20:2;1 Móz. 3:1;1 Móz. 3:4;1 Móz. 3:15) 10. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és + az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. (Jel. 7:10;Jel. 19:1;Jel. 11:15;Jel. 12:10;Jel. 19:6) 11. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig. (Róm. 8:33;Róm. 8:34;Róm. 8:37;Róm. 16:20) 12. Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van. (Zsolt. 96:11;Ésa. 49:13;Jel. 8:13;Jel. 9:2;Jel. 9:12;Jel. 11:14) 13. Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, + a ki a fiút szűlte. (Jel. 12:9;Jel. 12:1;Jel. 12:2;Jel. 12:5) 14. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó + elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és ++ az időnek feléig. (Jel. 12:1;Jel. 12:2;Jel. 12:5;Jel. 12:13;Jel. 12:3;Jel. 12:6;Dán. 12:7) 15. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. 16. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott. 17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; (Jel. 19:10;1 Ján. 5:10) 18. És álla a tengernek fövenyére.