SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
120. fejezet
1. Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. (Zsolt. 18:5; Zsolt. 18:7; Zsolt. 18:50; Zsolt. 18:15)
2. Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! (1 Sám. 24:10)
3. Mit adjak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
4. Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával. (Zsolt. 52:4; Zsolt. 52:6)
5. Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom + és a Kédár sátrai közt lakom! (2 Sám. 26:19; 1 Móz. 10:2; 1 Móz. 15:12; 1 Móz. 15:15; Ezék. 27:21)
6. Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
7. Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.