1. Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. 2. És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. 3. És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, (Márk. 4:1;Márk. 4:20;Luk. 8:4;Luk. 8:15) 4. És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. 5. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. 6. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. 7. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. 8. Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. 9. A kinek van füle a hallásra, hallja. 10. A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? 11. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. 12. Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van. (Mát. 25:29;Márk. 4:25;Luk. 8:18;Luk. 19:26) 13. Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. (5 Móz. 29:3) 14. És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondaj: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: (Ésa. 6:9;Ésa. 6:10) 15. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 16. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. (Luk. 10:23;Luk. 10:24) 17. Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották. 18. Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. 19. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. 20. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; 21. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. 22. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. (Mát. 6:19;Mát. 6:34;1 Tim. 6:9) 23. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az igét; a ki gyümöcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. 24. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; (Mát. 13:36;Mát. 13:43) 25. De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. 26. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. 27. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? 28. Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? 29. Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. 30. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. (Mát. 3:12) 31. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; (Márk. 4:31;Luk. 13:19) 32. A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. 33. Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. (Luk. 13:20;Luk. 13:21) 34. Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, (Márk. 4:33;Márk. 4:34) 35. Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. (Zsolt. 78:2) 36. Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. (Mát. 13:24;Mát. 13:30) 37. Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia; 38. A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. (1 Kor. 3:9) 39. Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. 40. A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén. 41. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek, (Mát. 25:31;Mát. 25:46) 42. És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát. 8:12) 43. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja. (Dán. 12:3) 44. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. (Mát. 19:29;Luk. 14:33;Fil. 3:7) 45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; 46. A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt. (Péld. 8:10;Péld. 8:11) 47. Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; (Mát. 22:9;Mát. 22:10) 48. Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. 49. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. (Mát. 25:32) 50. És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 51. Monda nékik Jézus: Megértették-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. 52. Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. 53. És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan. 54. És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők? 55. Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? 56. És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek? (Ján. 7:15;Ján. 7:52) 57. És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. (Ján. 4:44) 58. Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.