1. A husvét ünnepe előttpedig, tudván Jézus, hogy eljött az őórája, hogy átmenjen e világból azAtyához, mivelhogy szerette az övéit e világon,mindvégig szerette őket. (Mát. 26:2;Márk. 14:1;Luk. 22:1) 2. És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, 3. Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, (Ján. 3:35;Ján. 17:2;Mát. 11:27;Mát. 28:18) 4. Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. 5. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 6. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 7. Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 8. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. 9. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! 10. Mondá néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. (Ján. 13:10) 11. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! (Ján. 6:64) 12. Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? 13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram + És jól mondjátok, mert az vagyok. (Mát. 23:8;Mát. 23:10;1 Kor. 8:6) 14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 15. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. 16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. (Ján. 15:20;Mát. 10:24;Luk. 6:40) 17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. 18. Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. (Zsolt. 41:10) 19. Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok. 20. Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. (Mát. 10:40;Luk. 9:48) 21. Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. (Mát. 26:21;Márk. 14:18;Luk. 22:21) 22. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. 23. Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. (Ján. 21:20) 24. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? 25. Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? 26. Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. 27. És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed. 28. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki? 29. Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. (Ján. 12:6) 30. Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka. 31. Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne. 32. Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt. 33. Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek + majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom. (Ján. 7:33;Ján. 7:34;Ján. 8:21) 34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (Ján. 15:12;3 Móz. 19:18;Mát. 22:39;Gal. 6:2;Jak. 2:8;1 Pét. 1:22;1 Ján. 2:5;1 Ján. 2:8;1 Ján. 2:10;1 Ján. 3:11;1 Ján. 4:16;1 Ján. 4:21) 35. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. 36. Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz. (Ján. 21:18;Ján. 21:19) 37. Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! 38. Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem. (Mát. 26:34;Márk. 14:30;Luk. 22:34)