1. Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; 2. A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: 3. Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; 4. Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; 5. Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! (1 Krón. 28:2;1 Krón. 28:3;1 Krón. 29:3) 6. Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: 7. Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! (Zsolt. 99:5) 8. Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! (4 Móz. 10:35) 9. Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! 10. Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! (1 Kir. 11:12;2 Kir. 19:34) 11. Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; (2 Sám. 7:12;2 Sám. 7:16) 12. Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítám őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. 13. Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: (1 Krón. 21:26;1 Krón. 22:1;1 Krón. 22:2) 14. Ez lesz nyugovóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem; (1 Kir. 6:12;1 Kir. 6:13;1 Kir. 9:3) 15. Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; 16. Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. (2 Krón. 6:41) 17. Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. (Zsolt. 132:11;Zsolt. 132:12;1 Kir. 11:36) 18. Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. (Zsolt. 18:38;Zsolt. 18:43;Zsolt. 21:4;Zsolt. 21:6)