1. Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. (Jer. 39:9) 2. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, 3. Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! (2 Kir. 25:1;2 Kir. 25:11) 4. Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! 5. Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! (Jer. 51:50) 6. Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! 7. Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: + Rontsátok le, rontsátok le fenékig! (Ésa. 34:5;Ésa. 34:8;Jer. 39:2;Jer. 39:3;Jer. 39:8;Ezék. 25:3;Ezék. 25:6;Ezék. 25:8;Ezék. 26:2;Ezék. 35:15;Abd. 1:11) 8. Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! (Jer. 50:1;Jer. 50:3;Jer. 51:1;Jer. 51:49) 9. Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! (Ésa. 13:16;Ésa. 13:17;Dán. 5:30;Dán. 5:31)