1. Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: czédrusfákat, kőmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak. (2 Sám. 5:11) 2. És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izráel felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az ő országa az ő népéért, az Izráelért. (2 Sám. 5:12) 3. Vőn pedig Dávid még több feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még több fiakat és leányokat. (2 Sám. 5:13) 4. És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, + Nátán és Salamon, (1 Krón. 3:4;1 Krón. 3:9;Luk. 3:31) 5. Ibhár, Elisua és Elpélet, 6. Nógah, Néfeg és Jáfia, 7. Elisáma, Beheljada és Elifélet. 8. Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment. (2 Sám. 5:17) 9. A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében. 10. Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é őket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom őket. 11. Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid őket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál-perásimnak. (Ésa. 28:21) 12. És ott hagyák az ő bálvány isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat. (5 Móz. 7:25) 13. Ismét feltámadának a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek. 14. Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tőlök, és menj reájok a szederfák irányában; 15. És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te előtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát. (2 Sám. 5:24) 16. Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig. 17. És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tőle való félelmet minden pogányokra.