SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
14. fejezet
1. Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék. (Zsolt. 10:4; Zsolt. 53:3)
2. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? (Zsolt. 33:12)
3. Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem. (Róm. 3:11; Róm. 3:17)
4. Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják? (Zsolt. 79:7; Hós. 7:7)
5. Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
6. A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő birodalma.
7. Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr + visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel. (Zsolt. 53:7; 1 Krón. 15:13)