SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNVE
14. fejezet
1. Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felől:
2. Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.
3. Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és + befedik fejöket. (Siral. 4:4; 2 Sám. 15:30; 2 Sám. 19:4)
4. A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejöket.
5. Még a szarvas-üsző is megellik a mezőn, és ott hagyja fiát, mert nincsen fű.
6. A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű.
7. Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek + a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened! (Jer. 14:21; Ésa. 59:12)
8. Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be? (Zsolt. 9:10)
9. Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket! (2 Krón. 7:16)
10. Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az + ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket. (Jer. 2:18; Hós. 8:13)
11. És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az ő javára. (Jer. 11:14; Jer. 15:1)
12. Mikor bőjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket. (Jer. 13:23; Jer. 13:24; Ésa. 1:15; Ezék. 8:17; Ezék. 8:18)
13. És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen. (Jer. 14:15; Jer. 8:11; Jer. 29:8)
14. És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek. (Jer. 28:1; Jer. 28:2; Jer. 28:15; Jer. 28:17)
15. Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
16. A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat! (Siral. 2:21)
17. Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel. (Jer. 13:17; Siral. 1:16; Siral. 2:18)
18. Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!
19. Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet + vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés! (Jer. 13:23; Jer. 13:24; Jer. 8:15; Jer. 8:16)
20. Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened! (Dán. 9:8)
21. Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek + székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet! (Ésa. 48:9; Ezék. 20:22; 1 Krón. 28:2; 1 Krón. 28:20; 2 Krón. 7:12; 2 Krón. 7:14)
22. Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!