1. Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt. (Mát. 26:1;Mát. 26:5;Luk. 22:1;Luk. 22:2;Ján. 11:55;Ján. 11:57) 2. Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön. 3. Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal: és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére. (Mát. 26:6;Mát. 26:13;Ján. 12:1;Ján. 12:8) 4. Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása? 5. Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene. 6. Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem. 7. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek. (5 Móz. 15:11) 8. Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre. 9. Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére. 10. Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja. (Mát. 26:14;Mát. 26:16;Luk. 22:3;Luk. 22:6) 11. Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal. 12. És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt? (Mát. 26:17;Mát. 26:19;Luk. 22:7;Luk. 22:13) 13. Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, 14. És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt? 15. És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk. 16. Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt. 17. Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel. 18. És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik. (Mát. 26:20;Mát. 26:29;Luk. 22:14;Luk. 22:23;Ján. 13:21;Ján. 13:26) 19. Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? 20. Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba. 21. Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. 22. És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1 Kor. 11:23;1 Kor. 11:25) 23. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; 24. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik. 25. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában. 26. És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. 27. És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem + a pásztort, és elszélednek a juhok. (Mát. 26:30;Mát. 26:35;Luk. 22:31;Luk. 22:34;Luk. 22:39;Zak. 13:7) 28. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. (Márk. 16:7) 29. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. 30. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas + kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. (Mát. 26:34;Luk. 22:34;Ján. 13:38) 31. Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is. 32. És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom. (Mát. 26:36;Mát. 26:46;Luk. 22:40;Luk. 22:46;Ján. 18:1;Ján. 18:2) 33. És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni; 34. És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. (Ján. 12:27) 35. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; 36. És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. (Márk. 10:38) 37. Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? 38. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. 39. És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. 40. A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki. 41. Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. 42. Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul. 43. És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. (Mát. 26:47;Mát. 26:58;Luk. 22:47;Luk. 22:55;Ján. 18:2;Ján. 18:18) 44. Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal. 45. És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt. 46. Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt. 47. De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét. 48. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?! 49. Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek. 50. Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának. 51. Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak. 52. De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük. 53. És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók. 54. Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél. 55. A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala. (Mát. 26:59;Mát. 26:68;Luk. 22:63;Luk. 22:71;Ján. 18:19;Ján. 18:24) 56. Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők. 57. És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván: 58. Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott. (Ján. 2:19) 59. De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük. 60. Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened? 61. Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? (Márk. 15:5;Ésa. 53:7) 62. Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel. 63. A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra? 64. Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. (Ján. 19:7) 65. És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt. 66. A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül; (Mát. 26:69;Mát. 26:75;Luk. 22:56;Luk. 22:62;Ján. 18:17;Ján. 18:25;Ján. 18:27) 67. És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál! 68. Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala. 69. A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való. 70. Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló. 71. Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek. 72. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada. (Márk. 14:30)