1. Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé. 2. A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen. 3. Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által. (Csel. 4:29;Csel. 4:30;Zsid. 2:4) 4. De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának. 5. És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket, 6. Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba, 7. És ott prédikálják vala az evangyéliomot. 8. És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. (Csel. 3:2;Csel. 3:8) 9. Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, 10. Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. (Ésa. 35:6) 11. A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! 12. És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő. 13. Jupiter papja pedig, a kinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala. 14. Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván 15. És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez + térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat: (Csel. 10:25;Csel. 10:26;1 Thess. 1:9;Csel. 4:24;Csel. 17:24) 16. Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: (Csel. 17:30;Róm. 1:24) 17. Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. (Csel. 17:27;Csel. 17:28;Róm. 1:19;Róm. 1:20) 18. És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék. 19. Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. (2 Kor. 11:25;2 Tim. 3:11) 20. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe. 21. És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. 22. Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell + nékünk az Isten országába bemennünk. (Csel. 11:23;Csel. 11:13;Csel. 11:43;Mát. 10:38;Mát. 10:39;1 Thess. 3:3;1 Thess. 3:4;2 Tim. 3:12) 23. Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bőjtölésekkel + egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala. (Tit. 1:5;Csel. 13:3) 24. És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába. 25. És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába; 26. És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek. 27. Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre. 28. Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.