1. És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy + ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. (Jel. 5:6;Jel. 5:9;Ján. 1:29;Jel. 3:12) 2. És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal + hárfáznak vala; (Jel. 1:15;Jel. 5:8) 3. És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy + lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron ++ vétettek meg a földről. (Jel. 5:9;Jel. 4:2;Jel. 4:8;Jel. 14:1;1 Pét. 1:18;1 Pét. 1:19) 4. Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. (Jel. 14:3;1 Pét. 1:18;1 Pét. 1:19;1 Kor. 6:20) 5. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek. (Zsolt. 32:2;Sof. 3:13) 6. És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, 7. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette + a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. (Jel. 15:4;Csel. 14:15) 8. És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, + a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. (Ésa. 21:9;Jer. 51:8;Jel. 16:19;Jel. 17:5;Jel. 18:2;Jel. 17:2) 9. És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, (Jel. 13:16) 10. Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; 11. És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének + bélyegét felveszi. (Jel. 18:18;Jel. 19:3;Jel. 13:16) 12. Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! (Jel. 13:10) 13. És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik + követik őket. (Jel. 21:3;Jel. 21:4;Jel. 22:12;2 Thess. 1:6;2 Thess. 1:10) 14. És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. (Jel. 1:13;Ján. 7:13) 15. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. (Jóel. 3:13;Mát. 13:39) 16. Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld. 17. És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala. 18. Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tűzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit; mert megértek annak szőlei. (Jóel. 3:13) 19. Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába. (Jel. 19:15;Ésa. 63:3) 20. És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.