SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
140. fejezet
1. Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. (1 Krón. 25:1)
2. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
3. A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
4. Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. (Róm. 3:13; Jak. 3:8)
5. Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
6. Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. (Zsolt. 7:16; Zsolt. 7:17)
7. Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
8. Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! (2 Sám. 7:9)
9. Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
10. A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. (Zsolt. 7:16; Zsolt. 7:17)
11. Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! (Jób. 20:26; Jób. 20:28)
12. A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. (Jób. 20:7; Jób. 20:8)
13. Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. (Zsolt. 9:3)
14. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak. (Zsolt. 92:13; Zsolt. 92:16)