1. Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. 2. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése + estvéli áldozat legyen. (2 Móz. 30:7;2 Móz. 30:9;Zsolt. 134:2) 3. Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! (Zsolt. 39:2) 4. Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! (Zsolt. 119:36) 5. Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban. (Péld. 10:20) 6. Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek. 7. Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Zsolt. 88:6;Zsolt. 88:7;Ésa. 27:19) 8. De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! (Zsolt. 123:2) 9. Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól! (Zsolt. 140:6) 10. Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek! (Zsolt. 7:17)