1. Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. (1 Sám. 24:4;Zsolt. 57:1) 2. Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz. 3. Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat. (Zsolt. 2:19) 4. Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém. (Zsolt. 40:13) 5. Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem. 6. Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén; (Zsolt. 16:5) 7. Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! (1 Sám. 23:26) 8. Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.