1. Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged + és igazságod szerint hallgass meg engemet. (2 Sám. 23:1;Zsolt. 50:15) 2. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! (Jób. 9:2;Jób. 9:3) 3. Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! (1 Sám. 23:78;1 Sám. 24:3) 4. Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! (1 Sám. 26:19;1 Sám. 27:1;1 Sám. 27:2) 5. Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. (Zsolt. 78:12;Zsolt. 78:27;Zsolt. 119:52) 6. Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. (Zsolt. 63:20) 7. Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. (Zsolt. 28:1) 8. Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! (Zsolt. 143:9) 9. Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! (1 Sám. 26:10;1 Sám. 26:11) 10. Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. (Zsolt. 25:4) 11. Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! (Róm. 2:6;Róm. 2:11) 12. És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.