1. Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra + tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat. (2 Sám. 22:2;2 Sám. 22:47;Zsolt. 18:33;Zsolt. 18:41) 2. Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet. (2 Sám. 22:44) 3. Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? (Zsolt. 8:5) 4. Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó + árnyék. (Zsolt. 39:6;Jób. 14:1;Jób. 14:2) 5. Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! (Zsolt. 18:8;Zsolt. 18:15;Ésa. 64:1;Ésa. 64:3) 6. Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. 7. Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; (Zsolt. 18:17;Zsolt. 18:18;Zsolt. 69:2;Zsolt. 69:15) 8. A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. 9. Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; (Zsolt. 33:2;Zsolt. 33:4) 10. Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. (Zsolt. 18:1;Péld. 21:31) 11. Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, akiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. 12. Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. 13. Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. (5 Móz. 28:4;5 Móz. 28:11;Zsolt. 65:12;Zsolt. 65:14) 14. Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. 15. Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene. (Zsolt. 33:12)