SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
146. fejezet
1. Dicsérjétek az Urat
2. Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok. (Zsolt. 63:5; Zsolt. 104:33)
3. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! (Jer. 17:5; Jer. 17:7)
4. Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő terveik. (1 Móz. 3:19; Préd. 12:9)
5. Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében; (Zsolt. 84:13; Zsolt. 145:19)
6. A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké; (Csel. 14:15)
7. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. (Zsolt. 103:6)
8. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat. (Zsolt. 145:14)
9. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja. (Zsolt. 68:6; Zsolt. 147:6)
10. Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt. 145:13)