1. Csináltata pedig Dávid magának házakat az ő városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel. (1 Krón. 14:1;2 Sám. 5:7) 2. Akkor monda Dávid: Nem szabad másnak hordozni az Isten ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr őket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és néki szolgáljanak mindörökké. (4 Móz. 4:4;4 Móz. 4:33) 3. Összegyűjté azért Dávid Jeruzsálembe az egész Izráel népét, hogy az Úr ládáját az ő helyére vitesse, melyet számára csináltatott vala. (1 Krón. 15:1;1 Krón. 13:13;1 Krón. 13:14) 4. Összegyűjté Dávid az Áron fiait is és a Lévitákat. 5. A Kéhát fiai között fő vala Uriel, és az ő atyjafiai százhúszan valának. (1 Krón. 6:1) 6. A Mérári fiai között Asája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázhúszan valának. 7. A Gerson fiai között Jóel volt a fő, és az ő atyjafiai százharminczan valának. (1 Krón. 6:1) 8. Az Elisáfán fiai között Semája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázan valának, 9. A Hebron fiai között Eliel volt a fő, és az ő atyjafiai nyolczvanan valának. 10. Az Uzziel fiai között fő vala Amminádáb, és az ő atyjafiai száztizenketten. 11. Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat, a Léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot. (2 Sám. 8:17) 12. És monda nékik: Ti vagytok a Léviták családfői. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját arra a helyre, a melyet készítettem számára. (1 Krón. 15:1) 13. Minthogy kezdettől fogva nem mívelték ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint. (Bir. 4:1;Bir. 4:2) 14. Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját. 15. És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, a mint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra. (2 Móz. 25:14;4 Móz. 4:15) 16. És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az ő atyjokfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel. (1 Krón. 13:8) 17. Választák azért a Léviták Hémánt a Jóel fiát, és az ő atyjafiai közül Asáfot, a Berekiás fiát, és a Mérári fiai közül, a kik azoknak atyjokfiai valának, Etánt, a Kúsája fiát. (Zsolt. 73:1) 18. És ő velök együtt az ő atyjokfiait másod renden, Zakariást, Bént, Jeázielt, Semirámótot, Jéhielt, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaséját, Mattithját, Elifélet, Miknéját, Obed-Edomot és Jehielt, a kik ajtónállók valának. 19. Éneklők: Hémán, Asáf + és Etán, réz czimbalmokkal, hogy zengedezzenek; (1 Krón. 16:5;Zsolt. 73:74;Zsolt. 73:75;Zsolt. 89:1) 20. Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szűzek módjára; 21. Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek cziterákkal a nyolczhúrú szerint. 22. És Kénániás volt a Léviták vezére az éneklésben, ő igazgatá az éneklést, mivel tudós vala. 23. Berekiás és Elkána a láda előtt való ajtónállók valának: 24. Sébániás pedig és Jósafát, Nétenéel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok kürtölnek vala az Isten ládája előtt; Obed-Edom és Jéhija, a kik kapunállók valának, a láda után mennek vala. 25. Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, a kik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az Obed-Edom házából, nagy örömben valának. (2 Sám. 6:10;2 Sám. 6:12) 26. Lőn pedig, mikor az Isten megsegíté a Lévitákat, akik az Úr szövetségének ládáját viszik vala, áldozának hét tulokkal és hét kossal. 27. Dávid pedig bíborból csinált ruhába öltözvén, valamint a Léviták mind, a kik a ládát viszik vala, az éneklők is és Kénániás, a ki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig gyolcsból csinált efód vala). (2 Sám. 6:14) 28. És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, czimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és cziterákkal. (2 Sám. 6:15) 29. Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király tánczol és vígad, szívében megutálá őt. (2 Sám. 6:16;2 Sám. 6:20;2 Sám. 6:23)